Az Intel nagyjából 2006 óta nemcsak piacvezető, de kis túlzással monopolhelyzetben van az asztali processzorok piacán. Az AMD leszakadt róluk, így a „kékek” brutálisan dominálhatták a piacot. Ahogy lenni szokott, bele is lustultak a nagy királyságba, de ennek most vége lehet.

Az asztali processzorok piacán utoljára rendes verseny 2006 első negyedévében lehetett, amikor az Intel (51,6%) és az AMD (48,4%) részesedése nagyjából azonos volt. Utána viszont a képzeletbeli olló csúnyán szétvált, ami elég jól látszik, ha megnézzük a PassMark adatait. Ezek nem eladási adatok, hanem használati adatok egy adott szoftverben, de azért elég beszédesek.

Ahogy tökéletesen látszik az is, hogy 2017-ben a különbség elkezdett csökkenni. Az Intel közel 10 éves (sőt, örökös) piacvezető helyét nem lehet egy év alatt átvenni, de az irány látszik: az AMD-nek van valamije, ami szorongatja az Intelt.

Mit tud az AMD?

Ez a valami nem más, mint a Zen architektúra, aminek a lényege röviden: olyan rendszert dobtak össze, amit a legolcsóbbtól a legdurvább professzionális és szerver processzorokig mindenhol el lehet sütni, jó teljesítménnyel, a versenytárs Intelnél több maggal, és ami még fontosabb: költséghatékonyan. Csak, hogy egyértelműbb legyen: az AMD legújabb high-end, 1000 dolláros processzora (Threadripper) az Intel 1800 – 2700 dollcsis CPU-ival versenyez egyes mérőszámokban.

Persze nem mindenben tökéletesek az AMD processzorai, induláskor voltak problémáik, és játékban – ahol az AMD-re jellemző sok mag nem sokat ér a nyers órajellel szemben – jellemzően az Intel viszi a prímet, de sok helyen látszik már a verseny.

Mi a baj az Intellel?

Az AMD sikerének egyébként sokak szerint nemcsak a kiváló új architektúra az oka, hanem az Intel ellustulása is. Tíz évig azt csináltak a piacon, amit akartak, és ez meg is látszik rajtuk. Tavaly gyártási nehézségek miatt végleg elhagyták a korábban rájuk jellemző, egész gyors tick-tock fejlesztési ütemet, és érthető módon mindig is kínosan ügyeltek arra, hogy az asztali processzoraikkal nehogy kannibalizálják a szerverekbe való Xeon vonalat. Tehát tudatosan tartottak gyengébben egyes CPU-kat, és sok olyan üzleti megoldások volt, ami sokaknak szúrta a szemét. (Például a procik lockolása és csak a drágább modelleknél engedélyezett túlhajtás.)

Az állóvizet viszont most erősen felkavarta az AMD azzal, hogy épp az Intel által kínosan őrzött határvonalakat mosta el. Nem véletlen, hogy noha az Intel 10 évig nem jelentett be sokmagos asztali procit, a Ryzenekre reagálva kénytelenek voltak pillanatok alatt kidobni az i9-es szériát. Csak hogy még mindig drágábbak, mint az AMD.

Akkor most annyi az Intelnek?

Lolno. Az Intel nem lett hirtelen szar attól, hogy az AMD-nek is van végre értelmes processzora. Az Intel ráadásul még mindig dominálja a piacot minden szegmensben. Az AMD viszont robbantott egy nagyot, ami két dolgot eredményezhet. Először is az ipar véleményvezérei elkezdték erősebben kritizálni az Intelt, és páran át is tértek AMD-re. Ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen sokan az Intelt tartják megbízhatóbbnak, ezért piaci helyzetük nem fog meginogni néhány hónap alatt. (A Ryzen bejelentés óta 3%-ot esett az Intel árfolyama, de az AMD nem tudott igazán nőni.)

A másik pedig az – és ennek van rövidtávú hatása is –, hogy az Intel is elkezdte összekapni magát. Azaz valamiféle verseny végre kialakult a CPU-k piacán, ami a fogyasztónak elég jó.