A Trump-kabinet páros lábbal szállt már bele jópár dologba, miért pont az internetet hagyták volna ki? Nemrég elfogadtak egy törvényt, aminek alapján az internetszolgáltatók (ISP) eladhatják a felhasználók böngészési adatait, és állítólag a netsemlegesség visszavonása is terítéken van.

A fentieknél persze bonyolultabb a dolog, mert az amerikai jogrend és szabályozás magában bonyolult. (Például azért, mert az egyik legfrissebb, a rendszert szabályozó törvényük 1996-os, azt tákolgatják.) Röviden a lényeg: Barack Obama idején elfogadtak egy szabályozást, ami a magánélet védelmét helyezte előtérbe az adatgyűjtéssel szemben. Ezt törölték most el, mondván: a Google és a Facebook szabadon gyűjthet adatokat, miért ne tehetné ezt meg bármelyik ISP is?

Azért – mondják az ellenzők – mert egyrészt az ISP-nek fizet az ember a szolgáltatásért, másrészt meg a szolgáltatók (amellett, hogy tudják a user nevét, helyét, korát, nemét) minden internetes tevékenységbe belelátnak, még a Google-nál és FB-nél is durvábban. Tudhatják, hogy egy 24 éves férfi minden hétköznap délután 5-től 10-ig Siege-ezik, mert látják, hogy egy játékszerverre csatlakozik ebben az időben. Aztán pedig látják, hogy 10-től 10.30-ig meglátogatja mondjuk a Pornhubot, utána meg már nem netezik.

Ezeket az adatokat most is látniuk kell, máshogy nem tudnak szolgáltatást nyújtani – mostantól viszont fel is használhatják vagy el is adhatják reklám- vagy egyéb célra. Igen, biztonságos csatlakozású oldalakon (https) a belső tevékenységet nem látják, hiszen titkosított a kapcsolat, de mondjuk láthatják, hogy mennyit netbankol valaki.

Ez az egész persze nem meglepő azoknak, akik nyomon követik a kabinet eddigi döntéseit. Az FCC élére Ajit Pai-t nevezték ki, aki a szabadpiaci folyamatok híve, és úgy gondolja, hogy a piac majd magától jól viselkedik. (Nem fog.)

Kinevezése után a net neutrality-t, azaz a netsemlegességet féltették sokan, és március végére az is sorra került. Szintén az Obama-kormány döntését akarják lebontani: az előző kormány a netet közművé tette, aminek hála a rajta átmenő forgalmat nem lehet priorizálni. Ez nem tetszik Trumpéknak, és vissza akarnak térni a két évvel ezelőtti vitához.

A baj a következő lehet: az ISP-k pénzt kérhetnek azért, hogy bizonyos adatfolyamokat előnyben részesítsenek. Azaz a Netflixnek mondjuk fizetnie kell a sávszélességért, hogy az előfizetők vállalható minőségben nézhessék a műsoraikat. Nem véletlen a példa: a Comcast egyszer már beszakította a sávszélüket egy tárgyalás alatt.

Itt érünk el egy másik nagyon fontos ponthoz: az amerikai szolgáltatók nemcsak cégecskék, hanem brutálisan nagy, igen gyakran médiaérdekeltséggel is rendelkező vállalatok. Az említett Comcast például 37%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Tokkal-vonóval övék az n+1 adóval rendelkező NBCUnivrsal, meg a Universal Pictures meg még egy kis Hulu is. Szóval érthető, ha mondjuk a saját dolgaikat előbbre sorolnák, mint az említett Netflixet. Ja, és ők az USA második legnagyobb lobbi büdzsével (kb. 18 millió dollár/év) rendelkező vállalata, tehát van szavuk Washingtonban.

Igen, válthatnának szolgáltatót ott is az emberek, de az néha pont olyan egyszerű, mint itthon. A Last Week Tonight amúgy is kötelező része szerint az emberek 96%-a legfeljebb két szolgáltató közül választhat. Ugye nem kell magyarázni?

Szóval az internet kemény idők elé nézhet Amerikában, ha ez a két szabályozás tényleg életbe lép. Szerencsére az Unió ennél elvileg komolyabban veszi a kérdés, bár itt sem ment zökkenőmentesen minden.