Betöltötte a 18-at Uj Péter valaha készült legcsodálatosabb írása, "A nagy WAP-blöff", ami mai szemmel visszanézve őrületes tévedés, pedig van benne igazság bőven. Az évforduló örömére elvisszük a cikket egy nosztalgikus körre. Hiszen már szabad.

Az azóta klasszikussá vált, 2000. április 6-án publikált cikk azzal kezdődött, hogy "Akkor durrant el az agyam először, amikor a rutinos, artikulált mobilmarketinger a nagyon futurológus tévés technikamagazinnak odanyilatkozta, hogy ,»nemsokára a mobiltelefonunkra akár filmeket is letölthetünk az internetről«." 

És innen bizony nem volt megállás, UP 11280 karakteren át tolta, hogy ugyan micsoda faszság már az, hogy az emberek mobilon fognak internetezni, meg filmet nézni. UP-ot így 2018-ból elég könnyű kiröhögni, mert hogy pont ez történt. 

Pedig igaza volt pár dologban

De amit 2000-ben mondott, annak volt értelme, nem is kevés. A cikknek ugyanis volt két alapfeltevése, amiben tagadhatatlanul igaza volt:

1. "A WAP annyira mobil internet, mint amennyire a büdös körtéri hamburger mobil Stroganoff-bélszín. Továbbfejlesztett SMS, maximum." Ez az egyik. A WAP pedig tényleg botrányosan értelmetlen és szar volt. Aki mobiltulaj volt már akkor, az valószínűleg megpróbálta használni egyszer, mert kíváncsi volt rá. Aztán soha többet nem nyitotta meg az akkor szuperokos Nokia 3330-asán.
2. "Nézed majd az Auchanban, bevásárlás közben, 50x50 pixel monokrómban a Bruce Willist?" Ez pedig a másik, amit körbetáncolgatott egy párszor. Azaz, hogy a mobil az egy fos eszköz, amin nem lehet internetezni. Az akkori mobilokat nézve ebben is tökéletesen igaza volt. Az akkori telefonok három dologra voltak alkalmasak: lehetett rajtuk előlapot cserélni, kígyózni és telefonálni. (Meg ha tudtad külföldi üzenetküldő központ számát, akkor azt beírva ingyen SMS-ezni a végtelenségig. Tényleg.)

Egy fontos dologban tévedett

Az viszont már kétségtelenül a tévedés része, hogy miközben azokat basztatta, akik jósolni akarnak a jövőről, ő is jósolt. Csak rosszul. Pontosabban nem tudta (nem is tudhatta) előre, hogy 2007-ben megjelenik az iPhone, ami megoldja ezt a problémát. Többé nem 50x50-ben és monokrómban nézzük a dolgokat. Amúgy a tisztesség kedvéért, mellélőtt még azzal, hogy temette a "tévé és az internet integrálódását, a push technológia mindent elsöprő sikerét", és viccelődött a WAP-porszívóval és WAP-mosógéppel, amit ma épp nagy büszkén IoT-nek hívunk.

Pedig talán ebben is igaza volt és van: "...van még jópár olyan megoldatlan kérdés, amely miatt igencsak korlátozott a mobil eszközök (...) használhatósága. Egyelőre például nem nagyon látszik a billentyűzet-egér párosnál hatékonyabb adatbeviteli és navigációs eszköz. Persze, lesz majd. Valamikor." 

Bocs, két dologban tévedett

UP legnagyobb mellényúlása viszont nem is a technológia volt, hanem maga az ember. Ezt írta például: "...igen vicces és riasztó a mobilpróféták ama jövőképe, miszerint a közeljövő europolgárai mindent mozgás közben akarnak majd csinálni. Úgy nézne ki Európa, mint egy kokainnal beszórt hangyaboly. Még egyszer: miért akarna mindenki menetközben internetezni". Meg az volt még a mániája, hogy az internetezéshez ülni kell. "Hol ül le az ember, ugye? Az autóban (ottan internetezés kilőve, balesetmegelőzésileg), a villamoson (nem jellemző közlekedési eszköze a méregdrága mobilok tulajdonosainak), valamint kocsmában, otthon, munkahelyen (...) ki akarna mobilról internezni drágáért?"

És UP itt számolta el magát a leginkább. Kiderült, hogy az emberek mindenhol internetezni akarnak. Menet közben. Sétálva. Állva. Ülve. Fekve. Szarva. Akárhogy, mindenhogy és mindig meg kell osztani az Instagramsztoriba, hogy éppen mi történik. És ezért cserébe még azt is bármikor elviselik, hogy a mobile friendly oldalak az esetek nagy részében még mindig szarok, az okostelefonok meg semmiben sem igazán jók, de mindenben jók egy kicsit (svájcibicska). És a billentyűzetnél és egérnél még mindig nincs pontosabb beviteli eszköz.