Igen komoly kihívás elé néz a Facebook és a többi nagy közösségi oldal: rövidesen el kell tudniuk dönteni, hogy egy hír igaz-e vagy sem, és utóbbit jelölniük is kell. Az összeesküvés-hívők persze biztos gondolatdiktatúrát kiáltanak majd, pedig csak arról van szó, hogy ezeknek az oldalaknak fel kell vállalniuk egy eddig szokatlan szerepet, mert (imádjuk a közhelyeket) a világ sorsa rajtuk is múlik!

Miért? Mert ezek a felületek kiemelt hírforrásokká váltak az emberek életében. Ma már sok esetben az ember nem felmegy az Indexre megnézni, hogy mi van, hanem a Facebookon követi a portált. Ezzel még nem is lenne gond, mert a klasszikus média esetében (elvileg) még így is könnyű a fact-check: van egy szerző meg egy szerkesztő, akik ellenőrzik a hírértéket, és ami még fontosabb, a valóságtartalmat. Ez a kapuőri (gatekeeper) szerep. Ha valami igaz, megírják. Ha valami nem igaz és mégis megírják, jön a bünti.

De a (közösségi) nettel ez az egész rendszer megváltozott. Egy blog, egy social oldal, esetleg egy idegen ország kormánya által üzemeltetett vagy bármilyen más forrású „híroldal” ezeket a lépéseket véletlenül vagy tudatosan kihagyhatja. Tehát bármit megírhatnak és terjeszthetnek, még azt is, hogy ROGÁN ANTAL MEGEVETT EGY VIDRÁT. (Nem, a 444 nem kamuoldal, de foglalkoztak a jelenséggel, és érdekes dolgokról írtak.)

De miért baj ez? Elvégre mindenki hadd írjon már azt, amit akar, szólásszabadság, öröm, boldogság! Sajnos nem. Itt nem arról van szó, hogy valaki leírja, amit akar, hanem arról, hogy tényként közöl azt, amit akar. Ez hatalmas különbség. Az emberek pedig imádják a kamu dolgokat, mert néha sokkal izgalmasabbak, döbbenetesebbek, mint az igazi hírek. Ráadásul egy jó kamuhír épp az olvasó világnézetét támogatja meg, amit az olvasó szintén nagyon szeret. Nem csoda, hogy a statisztikák azt mutatják, hogy az emberek őrült módon osztják meg a téves információkat.

Azaz nem a hír igazsága számít, hanem a tartalom maga. (Ezt a témát az Index járta körbe elég jól.) Ez pedig azért rohadtul fontos, mert az emberek a sajtóból tájékozódnak a világról (pszeudo-világban élnek), azaz amit olvasnak, az határozza meg a világképüket. Ha kamu dolgokkal találkoznak, akkor számukra az lesz a valóság, ezt pedig ki lehet használni véletlenül vagy tudatosan az emberek befolyásolására. Persze ezek a dolgok mindig is megtörténtek, de az internet tényleg elhozta a világfalut, ahol ráadásul gyorsabban terjed a pletyka mint a vidéki öregasszonyok körében. (Fú, ebben a mondatban durván padlóztuk a közhelykabriót.) 

Na de miért érdemes ezzel foglalkozni? Mert az interneten terjedő kamuk tényleg számítanak. Csak néhány dolog a múltból: Donald Trump győzelmében vélhetőleg szerepe volt annak, hogy sokszor nemtörődöm(?) módon osztott meg kamuhíreket. A Twitteren hatalmasat ment a megválasztott elnök, ezzel bekerült a mainstream médiába is, és hát ugyanígy támogatták mások is. (Nem akarunk egyébként állást foglalni Trump-ügyben, de a jelenséget bemutatja.)

Vagy mondunk egy másikat: Pizzagate. Az történt, hogy valami közepesen kattant white-powa ember kiírta Twitterre, hogy Clintonék gyermekcsempészeti hálózatot működtetnek egy pizzériában. Persze eleve blatant ökörségnek tűnik az egész, de az interneten nem minden működik okosan. A teória elterjedt, megjelent a Redditen és sok egyéb helyen, és sokan komolyan is vették. Mi lett a Pizzagate vége? Az, hogy egy csávó gépfegyverrel lövöldözött az egyik megnevezett pizzériában. Aztán persze rájött, hogy rohadtul nincs hátul a konyhában gyerekcsempészet, mert nem férne el a tésztanyújtó mellett, így hát feladta magát. Nagy baj nem lett, de azért szarul hangzik, nem?

Ezzel kell szembenéznie a Facebooknak és a többi közösségi (szerkesztésű) oldalnak. Az FB neki is kezdett: megegyezett néhány fact-checking szervezettel, hogy meg tudják jelölni a tévesnek tűnő híreket. A Google is ezen dolgozik, őket is sokan kritizálták a téves hírek "terjesztése" miatt. A Pizzagate egyik melegágya, a Reddit is letörölte végül a posztokat, de a hívők természetesen átmentek máshova, és a cselekvés idején már úgyis késő volt. Nehéz harc lesz persze, épp a fentebb említett elfogultságok miatt, de akkor is meg kell próbálni.

Persze könnyű legyinteni is: mit érdekel minket az amcsik hülyesége?! A Facebook és Google problémái nem állnak meg az országhatároknál, és amikor a gyerekek negyede funkcionális analfabéta akkor pláne nem mindegy, milyen információkat kapnak, hiszen nyilván nem fogják megkülönböztetni a valóságot a kamutól. De ne álljunk meg itthon: 2017-ben jön egy német és francia választás, ami hatással lehet az Unióra és ránk is, tehát európai szinten sem mindegy, mit kezdünk a kamu hírekkel. 

Akkor ehelyett jöjjön inkább a nagy gonosz internetes Nyócvannégy? Nem, csak a közösségi oldalaknak (bár valószínűleg sosem akarták) fel kell vállalniuk a kapuőri szerepet, mert a hírközlés szerves részeivé váltak és úgy is kell viselkedniük.