Digitális történetek, kicsit másként.

Chatbotok? Máris ’99 van?!

2017. január 04. - digitalstoryteller

meepmorpzeep.jpg

Az elmúlt időben lerohanták az internetet a chatbotok, beszállt az Index, a CES-en nyomul a Circuit Breaker, meg még n+1 példa van, de lehetetlen mind begyűjteni őket, így ez a kettő elég is lesz. De mi ez a hatalmas új őrület? Semmi, csak megint egy régi dolog lett értelmesebb.

Chatbotok kis túlzással azóta vannak, amióta modern számítógépek. (Sőt, ha idevesszük az automatonokat, akkor már régebben is próbáltak valamiféle cselekvő gépeket csinálni.) De a lényeg: jónéhány évtizede próbálnak már Turing-teszten átmenő botokat írni, azaz olyat, ami látatlanban egy párbeszéd során el tudja hitetni egy emberrel, hogy ő maga is ember. (A Turing-teszt kritikáját meghagynám másoknak.)

De miért épp ’99 van a címben? Mert akkor – illetve egy picit korábban – már biztosan robogtak a mindenki számára hozzáférhető botok az interneten. Fantasztikus időszak volt, az IRC (Internet Relay Chat) fénykora, amikor még volt Trefort, és be lehetett lépni rá IRC-en, ami rögtön egy kicsit menőbbé tette az embert. Az egyik legnépszerűbb – amúgy még mindig létező – kliens a mIRC volt, amibe egészen könnyen lehetett scripteket integrálni.

Ez a script dolog bonyolultan hangzik, de valójában nem volt egy horror dolog. Annyira nem, hogy még én is tudtam írni vele, hopp, chatbotokat. A lényeg a következő: az ember megad feltételeket a rendszerben a klasszikus if (elseif) formátumban, és arra ad egy választ a then-nel. Azaz egyszerűbben: ha valaki beírta a chat ablakba, hogy „Szia!” írj neki vissza, hogy „Helló!”. A scriptelés még azt is lehetővé tette, hogy több előre beállított válasz közül random válasszon a bot, ezzel kicsit színesítve a párbeszédet, olyan hatást keltve, mintha két ember beszélgetne. („Karrierem” csúcsa volt, amikor egyszer egy lány 5 percig beszélgetett gond nélkül a Re-Tech 2.0 nevű botommal. Elképesztően szellemes voltam tizenévesen.)

A mIRC-es (chates) beszélgetésekben ráadásul eléggé jól meg lehetett határozni előre dolgokat, mert ha az ember elment inni egy pohár vizet (igazából cigizni), akkor előkerültek azok a kérdések, hogy „Itt vagy?”, erre meg lehetett sablon válaszokat adni. A „Hol laksz?”, „Honnan?”, „Hogy vagy?” ugyanebbe a kategóriába estek. Tessék, 1999 és ott egy csetbot. Ugyanilyen a botok őrizték a szobákat és dobták ki az embert, ha kiabált, káromkodott.

Mi végtelenül más mégis a mostani csetbotokban? Első körben nem az, hogy lényegesen intelligensebbek. (Konzumer szinten elérhető mesterséges intelligenciáért sokkal érdemesebb vizsgálni a Google Now-t.) A nagy különbség az, hogy ezek a chatbotok dinamikusan tudják betölteni az információt. Az Index fontos cikkei változnak, a Circuit Breaker legmenőbb kütyüi cserélődnek, a csetbot meghatározott kérdésekre mégis jó és friss válaszokat fog adni, anélkül, hogy a kódjába bele kellene nyúlni. A mIRC-en ugyanis minden egyes válasz egy újabb sort jelentett, míg egy modern chatbot a weben él, és berántja az infókat szinte akárhonnan.

Miről szól most ez az egész? Még egy régebbi blogban és felállásban úgy összegeztem: „Néha nem újat kell csinálni, elég a jó is”. Ez igaz lesz 2017-ben is.

A bejegyzés trackback címe:

https://thedigitalstories.blog.hu/api/trackback/id/tr4712052371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.